hangosítási problémás, feljavulós, örökké emlékezős

aztmondák, valaki írjon rendes beszámolót... nesztek!
az alaphangulatot megadta a "vidéki kispál" jellégéből adódó alaphelyzet, miszerint utazunk egy darabon le. aztán szépen oda is találunk majdnem egyből.
pécsi panelházakközt vöröslő nap, leveledző, virágzó fák... egy közeli boltból még egy kis alapozást gyűjtünk a koncerthez, és figyeljük hogy jönnek a "győri alterarcok", bemegyünk, gyűlik a nép. lassan az é-trend megkezdi a ráhangolást, kis unszolásra felis állunk. cd-nyerés, meg minden. miután abbahagyják a nép elkezd jönni, és vár. vár, de már most sincs semmi levegő. vár. hangulatkeltésnek be-be rakogatják a szini dob-alapot... csillag v. fecske, eliskezdődik... megy, mint ahogy mennie kell, de egyszercsak elszáll a hang. még a zenekar bizakodó, kispál elkezdi a következő számot, de nem jó ez így. kicsit megjavul a hang, aztán számközepén ismét behal. közbe lovi csendesíti a népet, és elindítja a közönségben a no.1 accapella számot, mindenki üvölti egy megboldogult indián énekét, aztán megegyezünk, újra van hang, "elment a fázis" lovasi megjegyzi, hogy mennyire szar együtes név lehetne a fázis, meg a tézis. nemjátszanak, amíg nincs meg a hiba forrása, tiszta ideg mindenki. végül mondogatják, megcsinálják, 5-10 perck, meghogy ellehet menni, pénzvisszafizetéssel. sikerül is lassan megcsinálni a dolgot. próbálnak a lista alapján játszani, de aztán lenyugvásnak bandi feltekeri a basszerét, és végignyomnak pár idegállat-beteg-feszültséglevezetős számot. mennyél messzebb, találj semmit... megy is szépen már minden. májk egy szám végén átmegy pusztítóba, lerugdossa a cintányérjait, és kimegy. aztán "az a szép az a szép akinek a szeme kék..." apróbb számátírás, számösszefolyás. bandi azért még ideges, kicsit beszól. a kicsi gesztenye eljátszásával fenyeget. be unicumozik a zenekar. abbahagyják, visszatapsoljuk, még játszogatnak egy picit. végül csak elmennek, bekapcsolják a zenét, a nép kezd elvonulni... másodikra hiperkarmát raknak be, kicsit fel is élénkülünk, de ennek is vége. mindenki megy el, kis quimby. jön ki "a csapat" végül csak májk marad, és tanít a magyarságról, meghogy mennyire rossz dobolni, aztán mondja, hogy csak viccelt. dícséri a borit, de ő nem hiszi el, hogy tényleg iszonyatosan tud. aztán kezdenek elkergetni, zárás, meg minden. újbarátokkal megyük az állomásra, utolsó másfélóránkban rájövünk, hogy győr iszonyatosan szép. a vonatra már elmúlik a kávé, teljes kóma, de azért megpróbáljuk érezni a pillanatot. lopott szöveg, de rájöttem, hogy igaz: annyira hihhetlenül szép ez a világ, ez az élet, hogy igazságtalan lenne elvárni hogy ezen felül még jó is legyen... a déliben még búcsú néhány arctól, egy kakaóscsigázós kis villamosozás, és szomorú elválás a moszkván. csakazértsem alszom a buszon, nemszabad elmúlnia a percnek... de mint minden, elmúlik, de hogy attól lesz szép, hogy többé vissza nem hozható azt nemhiszem. és szép az élet, és ha nem látja senki más, akkor nem én csesztem. vége.