|
Cím: | Én, szeretlek, téged |
| Kiadás: | (Nagylemez) | |
| Szereplők: | Dióssy D. Ákos: vokál, billenytû, ütõsök Kispál András: gitárok Lovasi András: ének, vokáûl, basszus és szóló(!) gitár Michael Zwecker: dobok |
|
| Közreműködők: | Leskovics Gábor: ének, vokál, gitárok Szabó Attila: vokál, mandolin, hegedû Csík János: ének |
|
| Egyéb: |
Tartalom:
Vackolj belém
| Szerző(k): | |
| Helye a lemezen: | |
| Kiadás: | |
| Szöveg: | Látod, megszelídült, amit küld az a nézés, az nem babonáz meg már Persze tetszik, meg minden, de ami jönni fog innen, azért tulajdonképpen kár Be is van rúgva, szégyelli, tudja, és reméli, hogy én is nagyon Én meg jelzem, persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom A szívek szőrösen őrölnek, valami port löknek körbe-körbe a testbe Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit, egy filmből leste De semmi sem úgy van, a TV csak zúg, van egy lassú, de ugrik a CD-m Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a WC-n Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam mindenesetre A Váci utcába’ a könyvét árulta, sárga ruhában volt és festve Volt egy napocska a régi homlokra, és tudtam, hogy ő olyan Krisna Tudatú hívő lett, s hála az Istennek, hogy többé már nem néz vissza Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja: jobb egy Isten is, mint a semmi Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón átmenni A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi béna pár akkor És én boldog volnék, és belesimulnék, mindegy mi mondaná: - Vackolj belém! |