Restaurálás, avagy hogyan tűnnek elő az eredeti színek

Az idő teszi a dolgát, a festmények fakóvá válnak, vagy a használt alapozó miatt sötétülnek, az épületeket átépítik vagy hozzátoldanak, korábbi díszítéseket elrejtenek. Aztán jön a restaurálás, a színek, elfedett alakok előtűnnek, s rácsodálkozhatunk, hogy a jól ismertnek hitt kép vagy épület milyen csodákat rejt. Nincs ez másként a zenében sem, csak másképp tűnnek el dolgok. Éppen egy héttel jelen Kispál koncert előtt a korhű zenei előadás világhírű csapata az English Baroque Soloists adott koncertet a Duna túlpartján. Az 1970-es években feltűnt ilyen együttesek nem tettek mást, mint eltüntették a barokk és a klasszikus kor óta a XIX. és XX. században újításként bevezetett elemeket, a fémhúrokat, a fémből készült fuvolát, az állandó vibrato-t, és a felduzzasztott létszámot, stb. Az eredmény friss hangzású Bach és Mozart előadások, meg a rácsodálkozás a közönség részéről: jé, ez ilyen is lehet... A korhű előadások egyébként megtermékenyítőleg hatottak a "normál" zenekari hangzásra is. Visszatérve az A38-asra, ezen frissítő élmény részesei lehettünk a mai este. A koncerten az első négy album dalaiból hallhattunk (plusz Jelvény nélkül az Ül-ről) majd két órányi terjedelemben. Az Originál-restaurálás eredményei jelentősek lehetnek éppen most, amikor Mike távozásával nyilván új korszak kezdődik. Az egyik szemmel látható és füllel hallható újdonság - bármilyen furcsa is ezt leírni - Kispál András előtérbe kerülése. Az 5-6 tagú zenekar az utóbbi időben Lovasi és csapata képet mutatott. Most egyértelmű egyensúly mutatkozott a két András között, ami szerintem a jó Kispál és a Borz kulcsa. Pazar gitárszólókat hallhattunk (például a Tejjel kifliben, az Előre, illériben, a Jutkában, stb), Kispi nyilvánvaló felszabadultsággal és jókedvvel zenélt. Ilyen színvonalú gitározást az utóbbi időben szerintem csak Justin Adamstól hallhattunk a Szigeten. A másik hasznosan restaurált szín a trió formáció (most eltekintünk Ózdi Rezső inkább szimbólikus szerepeltetésétől 5-6 számban). A Kispál-dalok többségéhez, Bandi szövegeihez (a "mondanivalóhoz") a mai este tanúsága szerint jobban illik ez a szikárabb, áttekinthetőbb, puristább hangzáskép. Ha szavazni lehetne (mint ahogy ez értelmetlenség, hiszen nem a közönségnek van zenekara, hanem a zenekarnak közönsége), valahogy ebből a felállásból, hangzásból indulnék ki, kérdés, hogy mit adhat majd ehhez egy új dobos és Ákos. A frissítés egy további jótékony következménye tán a komponálási kedv visszatérte és egy izgalmas 2007-es album megalkotása lehet. Akik részesei voltak a mai koncertnek, biztos reménykednek.