Bejelentkezés

Keresés



Gyorsmenü:
Hírek
Koncertek
Zenekar
Történet
Lemezek
Tagok
Média
Fotó
Sajtó
Videó
Közösség
Vendégkönyv
Kérdések
Fórum
Mühely
Kapcsolat

Flash mentes verzió



« vissza
Szerző Beszámoló

Furcsa dolog, amikor végre 8 év után eljutsz egy Kispál koncertre, találkozol néhány szemlesütős volt tanítvánnyal, és összefutsz pár egykori évfolyamtársaddal, akik felett bizony eljárt az IDŐ.

A hely ideális: kicsi, füstös, és nagy a tömeg. Tavaly (azt mondták) még többen voltak, nekünk ez épp elég. Óránk nem volt, de a zenekar pont jókor kezdett -előzenekar nélkül.
A hangulat remek volt, a közönség tombolt, csak úgy röpködtek a fiatalok. Hullámzott a tömeg, pattogtunk ide-oda keverőpultig, bárpultig, és a padló -még most is ezen tűnődök- nem szakadt le!
Hát nem egy unplugged! Nem baj, tíz éve sem volt az.
Kispál András a megszokott kisipari stílusában nyomta le az estét, Lovasi pedig fél-interaktív kapcsolatot tartva a hallgatósággal hol a közönséghez beszélt, hol a Dióval marháskodott. Megcsodálták egy punk srác taraját, de Lecsó végül nem kapott hajpótlást. A dob hangosítással valami zizi volt, de amíg a dobos szerelt, addig kitaláltak mást.
A koncert felénél a zenekar megtapsoltatta magát, elvégre művészek, majd eljátszottak még jó sok számot.
A koncert után megpróbáltam Lovasi segítségével megvitatni költészetének és művészi motívációinak mélytartalmát az Igazság fényében felülnézetből. Talán a vörösbor jelenléte és az ihlet hiánya miatt csak az derült ki, hogy mindenki abban hisz, amiben akar. Én azt hiszem, hogy ez egy jó koncert volt.
És cseng a fülem.