11 zenész 2,22 órában 33 dallal a Nemzeti Hangversenyterem 4 szintjét megtöltő hallgatóság előtt 5letes előadásával 6almas sikert arat

A megfelelő hangzás érdekében átalakult a hangversenyterem a klasszikus koncertekhez képest. Jovánovics György falplasztikáit a legtöbb helyen fekete függöny takarta, s csak néhány zengőkamra volt nyitva, de az teljesen; a középső hangvető UFO-t pedig majdnem teljesen felhúzták. Zoboki Gábor még arra is ügyelt, hogy a keverőpultnak helyet készítsen elő a hátsó középső székek kivehetőségének biztosításával.A színpadra 11 zenész vonult be, mindenki a hely komolyságához illő sötét öltönyben - Kispál művész úr frakkban(!) - és gumicsizmában! Bandi szerint egy tsz melléküzemág évvégi zárszámadó közgyűlését imitálandó. A Borz négyesét Lecsó, Ágoston Béla (klarinét, szaxofonok), egy ütőhangszeres számítástechnikus és a Szabó Attila (mandolin, hegedű) vezette népi vonósnégyes (két hegedű, brácsa, bőgő) egészítette ki. Kényelmesen elfértek a NHt nagy színpadán még úgy is, hogy Ákos egy Steinway D-274-es koncertzongorát (2,74 méter hosszú és vagy fél tonna tömeg) is kiguríttatott magának a Yamaha Motif7-ese mellé. A zenészek feje fölött egy hatalmas vásznon pedig vetített képek illusztrálták a zenei történéseket.A koncert a jelmezhez illően a Gumicsizmával vette kezdetét. Az ezévi standardok közül hallhattuk a 0 óra 2 percet, a Vackolj belémet, az Ippon Lite-ot és a - 23-ai koncert után ismét az új és szerintem a mondanivalót jobban kiemelő változatban megszólaló - Etetést. A Szeretek, szeretek - Az a szép - Űrturista (középrész) egyveleg most nem a Hang és fénybe torkollt, hanem a Gyónásba. Elhangzott a Kétfejű fenevadhoz írt színpadi főcímzene is. Továbbá az ókorból a Kicsi csillag, az Autók a tenger felé, a Rezervátom és a Dal poharakról szerepelt a műsoron. A korai középkorból az Egy az egybe, Szécsi Pál és az Apa, anya és a kígyó hangzott el. A késői középkort a Keringő, a Pistike (a Malév gépen), a Már délután reprezentálta. Az újkorból műsoron szerepelt a Vér és bél, Az emberek megértik, a Mire megtanultam, a Csönd meg a zaj. A legújabb kort (a fentebb már említetteken túl) az Iszonyú lassú és a Kép mindenkiről képviselte. Az estét a Karácsony és a szilveszterre utaló Múlató zárta. Ráadásként a lelkes közönség kikövetelte még a Hellót, a Szívrablást, a Kényszer, érdeket, egy népdalt a Csík-zenekar repertoárjából és az Autóm és én II-t.Ez az este elsősorban Bandiról, Ákosról és a Kispál-számok zenei sokszínűségéről szólt. Bandi (egy-két apró tévesztéstől eltekintve) nemcsak, hogy pontosan, de rendkívül sokszínű hangszínekkel és dinamikával énekelt. Különösen torokszorító volt a Gyónás (egy szál zongorakísérettel), a Vér és bél és a Karácsony vége, vagy elsöprő lendületű a Kényszer, érdek vagy a Múlató (amikor is mindenki láthatta, hogy nem véletlen a filmszerepekre való gyakori meghívás). Ákos kivirult a Steinway mellett, a hallgatóság pedig - már akinek voltak kétségei eddig - bizonyítékot kapott, hogy az elektronikus ketyerék, habár praktikusak, de a hang minőségében nem érnek fel a tradícionális akusztikus hangszerekhez. Ez a különbség még a 0 óra 2 percben is hallható volt, ahol pedig a billentyűsnek nincs is szólisztikus szerepe. A hangszerelés is zseniális volt, plasztikusan illusztrálta a Kispál-dalok zenei gyökereinek végtelen változatosságát a rock különböző műfajaitól és a country-tól a népi műzenén át az autentikus magyar népzenéig. Az nem volt meglepetés, hogy a vonós banda jól illeszkedik az eperleveses Kényszer, érdekbe vagy a Múlatóba, de hogy a Szécsi Pálban is lényeges szerephez juthatnak, nagy felfelfedezés volt. Kispál András pedig nagy alázattal tűrte, hogy a zenei tartalomból következő kompromisszummentes hangszerelés következményeképp akár hosszú percekre is némaságra volt ítélve. Az általam gyakran hiányolt improvizatív szólókból is jócskán hallhattunk, például pazar volt (ha jól emlékszem) a Hellóban bemutatott szaxofon és két hegedű szóló. A zenei szövet egysége néha megbomlott az egyébként rendkívül szellemes összekötőszövegek hosszúságától, de ez legyen minden koncert legnagyobb hibája... (És biztos sokan voltak, akiket ez nem zavart.)Az általam idén hallott vagy 7 Kispál-koncert legjobbika volt (bár a PeCsa szabadtér vagy a Sziget sem volt rossz, sőt 23-án is jól szóltak) (és még az egyébként obligát tömény dohányfüst sem hiányzott), talán éppen az akusztikus hangszerek nagy száma miatti színesség, a dalokhoz megfelelően illeszkedő faktúra és szép hangzás, valamint Bandi ihletett előadása miatt. Érdekes lenne még - egy következő Nemzeti Hangversenytermi koncerten - akár egy szimfonikus zenekarral vagy egy jazz combóval együtt hallgatni a Kispál-opuszokat.