Trafó 2005.okt. 29. - csendesülős-ineraktiv-pomázos, lefelé a lejtőn...

Gonodltam billentyűt ragadok, mert elolvastam már két véleményt erről az "újdonságról", amit én már nem is neveznék koncertnek - és ez persze egyaránt jelenthet jót, rosszat. Kezdjük a jóval: az ötletet nagyon jónak találom, hogy tudnillik beszélnek, sztoriznak, hülyéskednek nekünk (velünk) a hőn szeretett zenekerunk tajgai. Fel is lelkesültem, amikor a koncert elején így kezdtétek. És meg kell mondjam - kissé előrevetítve később kifejtendő véleményemet - ekkor még a bal oldalon ugribugráló lányok sem zavartak, sőt kimondottan tetszett az a kontraszt, hogy mi be vagyunk "szíjazva" a székünkbe, ők meg nyugodtan tombolhatnak, ahogy egy zúzós-sörös kispálkoncerten mi is tennénk. Mondom tovább: a Kispálos részig nem volt baj egyáltalán, gumicsizmástul, mindenestül. Aztán jött a feketeleves: a pomázi lányok idegesítőek lettek, beleszóltak, vihogtak. Ahogy szétnéztem a közönséges sorokon, úgy láttam, hogy az átlagéletkor magasabb mint általában - vagyis: azok a tinédzserek, akik bármikor bekiabálják az Emesét, és vigyázni kell rájuk, mert tuti, hogy kiborítanak 2 sört/koncert - egyiket a nyakadba másikat a cipődbe - szóval ezek a kislányok most a nézőtérről felkerültek a színpadra... engem irritáltak és csak egyre inkább... Más: Kérdezném, hogy direkt volt-e kettéosztva a színpad ilyen általános iskolás karácsonyi ünnepélyesen. Mármint: Bal oldalon állt a zenekar (huhh...), jobbra meg a többiek. Ez volt ugyanis a másik, ami nem tetszett: én azt gondoltam, az elején, hogy milyen jó lesz majd, végre hallhatjuk dumálni a többieket is, szép csöndben vagy harsányan nevetve, szívüknek kedves zenékkel megspékelve - megható, intim és jóleső, mint egy Weöres Sándor író-olvasó találkozó. És így is kezdődött: szűk reflektorral világították meg, aki mesélt, kézikamera a színpadon (közelkép), de azért voltak be-beszólások a többiektől is. Szóval: alapvetöen olyan volt, mint a Vámos Miklós Lehetetlenje anno, egyszóval: fasza. Illetve: olyan lett volna: mert akkor egyre inkább jöttek a lányok, ők is énekeltek (ajjaj). Aztán ezek a Nyomasek Bobós erőltetett versikék... hmmm... A Kispálnak nemhogy elnézem, hanem ki is emelném, mint olyat, ami tök jó volt. Vagyis természetes, hogy kacagok a Kispálnak az obszcén versikéjén és nem teszem ezt a lányok versikéjénél, mert én KISPÁL ÉS A BORZ koncerten voltam (hozzáteszem: Kispál összemérhetetlenül jobb stílusban "szerepelt"). Azt hiszem épp ez volt a lényeg: számomra ezek az "effektek" (pl. gagyi tüzijáték a végén) elindegenítőek voltak, megnövelték a távolságot és ezt a várva vált intimitást rombolták le... A zenék amúgy renben voltak: persze mint indenki én is hiányoltam pár számot, de ez csak akkor elkerülhető, ha egy koncerten minden számotokat lejátszanátok. Nagyon tetszik az új Lekvár (kb. pont most egyéves, nem?) és az áthangszereléssel csendesülős-kompatibilissé tett számok is bejöttek, Vakolj belém... Ne haragudjon meg senki a sértő hangnemért, nem bántani akartam, csak véleményt formálni.
Pecs