Kispál és a Borz – Naphoz Holddal

Nagy Feró bábáskodásával világra hozott, első Kispál és a Borz album 1991 nyarán jelent meg, és azonnali sikert hozott a pécsi csapatnak. Akkor még nem gondoltuk a béna cím alapján, Naphoz Holddal, hogy egy instant klasszikussal van dolgunk!



A lemezen a beat négynegyedes lüktetése, a vicces basszusfutamok, és a bontogatott csilingelős gitártémák olyan frissen, mégis olyan magától értetődően alkotnak szerves egységet, mintha lett volna ennek a zenének bármiféle hagyománya is a hazai popéletben. Pedig nem. Az albumon nincs egyetlen perc üresjárat sem, nincs mellébeszélés, sodor az anyag. Van itt minden, punkos attitűd, merengő líra, néhány hangból felépített rock n roll. Lovasi már ekkor ragyogó szövegeket ír, amit az évek során saját kis univerzummá bővít majd, simán Pajor, Bereményi, vagy éppen Müller mellett a helye. Együtt van minden, ami később fontos lesz a Kispálban. Az album tizenhárom számából hatot nyugodtan besorolhatunk a hazai könnyűzenei kánon legjobbjai közé. A nemzedéki himnusznak sem utolsó Húsrágó Hídverő, a kétértelműen kötözködő Kicsi Csillag, a meggyőző, de apatikus Barlangban Dobolok, garázs rockos Őrjárat, a programadó Forradalmár, vagy épp az azóta már klasszikus státuszba emelkedett százszor átdolgozott, de eredeti változatban is kitűnő együtténeklős koncertkedvenc Szőkített Nő. Lovasi később valami olyasmit nyilatkozott az albumról, hogy a zenekar jobb volt, mint amit akkor és ott rögzíteni tudtak…merhogy’ nem nagyon értettek még a stúdiótechnikához, és az egész ettől szól olyan amatőr módon…érvekkel nem szívesen vitatkoztam…eddig!



Rata



2005-09-19



Kispál és a Borz: Föld, Kaland, Ilyesmi…

A Kispál és a Borz egy évvel, a Naphoz Holddal megjelenése után, gyakorlatilag ugyanott folytatta, ahol az első albummal abbahagyták. A Gyárban rögzített, Föld, Kaland, Ilyesmi című megnyilatkozást, ismét a beates témák, a sallangmentes dallamos gitárok, és a metronóm pontosságú dobok uralják. A mű állandó koncertezés közben született, de még ez sem gátolta meg Lovasiékat, hogy tele ne szórják néhány eszményi „indie” slágerrel.



Rögtön az indító „Autók a tenger felé” című opus felvezetése megfog. Innen aztán nincs megállás. Egymás után pörögnek a hol punkosan beindult (Tökéletes Helyettes), hol elgondolkodtató (Bujtogató), hol az apokalipszis képeit a hétköznapokkal vegyítő (Jönni Fog Egy Lovas), vagy éppen emberi mivoltunk sötét oldalát megéneklő (Kényszer Érdek Ösztönélet) számok. Lovasi, hazánk legismertebb pecása, ezen az albumon kezdi elővezetni később sokat citált képeit, megjelennek a halak (Halszív), amit azóta oly sokan oly sokféleképpen értelmeztek már…nem kímélve a félremagyarázó Bibliai vonatkozásokat sem, de megtaláljuk itt a későbbi lemezek ismerős témáját, a világunk sorsával foglalkozó kettő négyes űrértekezést is (Földtörténet). A basszusok eltaláltak, Kispál játéka már - már védjegyszerű, Brautigam pedig végzi a dolgát. Lovasi később azt nyilatkozta, a lemezen jó nóták vannak, de üresen szól. Nos, ez utóbbi akár igaz is lehet, bár ezt a zenekarok nem nagyon szokták bevállalni, mondván a hangzás koncepció…ja és ne feledjük 1992-t írunk, csinált akkoriban valaki profi hangzású anyagot?



Rata



2005-09-21

Ágy, Asztal, Tv

A harmadik album minden valamirevaló rock zenekar életében – már ha megéri- sorsfordító pont. Az elsőt, a több év alatt összegründolt állomány alapból hozza, a második lendületből érkezik, de a harmadiknál már elindul az agyalás. A megmondók szerint, általában itt dől el a bandák további sorsa.

Úgy tűnik Lovasiék a kilencvenes évek első felében rákattantak a misztikus hármasra, a kettes számú Föld, Kaland, Ilyesmi… után egy évvel itt az újabb vállalás, a cím ismét három szó, Ágy, Asztal, Tv… az albumon tizennégy szám. A számisztika bejött. A végeredmény? – Totális siker! A Kispál még időben át tudta fogalmazni saját definícióját, új a hangmérnök Dorozsmai Péter, újak a jelszavak, változatosabbak a számok, tutibb a hangzás, hát persze hogy ezt is bekajáltuk! A lemez kísérletező, a beates témákon csavartak egyet, változtak a hangképek, a szövegek, ha lehet, még árnyaltabbak, és meglepetésként elővettek néhány ősrégi felvételt is. Már az intronál felkapjuk a fejünket, lehet érezni , hogy itt valami készül, aztán egyszer csak rövid akkordozás után, Lovasi belekezd: csupa három perces gyöngyszem - Levesek porból, Zsákmányállat – a maga népzenei megfejthetetlen szövegjelentésű középrészével, a nem túl biztató jövővízióval operáló Jövőből Jövő Lövő, az elmagányosodást megéneklő Rezervátom. „Nem én vagyok az, akivel birkózni kell!” – énekli Lovasi a Jó a világ Végéig című R.E.M.-es ízeket felvonultató nótában. És tényleg nem. Innentől világos, a Kispállal nem érdemes birkózni! Aztán egy ősrégi szám, Tingli Tangli kissé álmatagon, lelassítva győzköd minket - ez is rock n roll. A címadó Ágy, Asztal Tv dob nélkül is akkorát üt, mint egy skandináv death metal banda több évtizedes életműve. A szokásos lovasi féle világvége témát boncolgató számban felsorakozik mindenki, hogy az apokalipszis napján még egy utolsó fotó készülhessen, mielőtt huss…Kispál riffeleget, Lovasi meg az arcunkba röhög csinálhatunk bármit „…a végén mindenki összeáll majd egy képpé”

47 perc ennyi jutott ’93-ban a Kispálból, úgy látszik ennyi is elég egy karrierhez

Sika, Kasza, Léc

Egy évvel az Ágy, Asztal, Tv példátlan sikere után a Kispál megpróbált ismételni. Az eredmény, egy tolófájások által megkínzott, nehezen kiszenvedett, felemásra sikerült album lett.

A kilencvenes évek eleje túlhajszolt időszak volt a banda életében. Az állandó koncertek megtörték a dalírási lendületet. A beat szépen lassan elmaradt. Az új album struktúrái túlbonyolítottak, a lemezt a tesiöltözők fullasztó izzadságszaga lengi be. A cím azonban telitalálat. A Kispál jött sikált, zsigerből nyomták a bulikat, aztán arccal a gázsi felé, kasza, és léc. A számisztika ilyen körülmények között nem működhet. Az albumon hallható emlékezetesebb dalok túlnyomóan a hőskorszak termékei. Bár itt is akadnak melléfogások. A Jutka hosszú szöveges betétrészt kapott, a megoldás inkább zavaró, mint ötletes, a demón hallható bájos tini-feelinges változat itt felesleges dzsemmelésbe vált. Az új dalok jó része megfejthetetlen üzenetet hordoz, gondoljunk csak a Német Mérnökének című izére…vagy a jófejkedésnek öncélú, önálló számnak ötlettelen „Egy az egybe” című értekezésre. A címadó szám önkritikája szimpatikus, de a rock n rollhoz ez kevés. A lemezt a régi nóták, (Kicsit Feldob, Napos Oldal, Helló) mentik meg. Persze ne legyünk igazságtalanok. Válságidőszak volt ez a zenekar életében. Brautigam rájön, nem tud 13/8-adokban gondolkodni. Az album jó részén, az Andersenes Kiss Attila dobol. Az hogy lemez mégis működött, a banda kitűnő előadói kvalitásainak, és Lovasi kivételesen jó szövegeinek köszönhető. A dalok azóta is kötelező koncert darabok, bár szinte egyiket sem játsszák eredeti formában.





Ül

Minden zenekar életében eljön az az idő, mikor el akarja készíteni a maga Bors Őrmesterét. A Kispál 96'-ban próbálkozott. Már a cím is gyanús...Ül.

Az album megjelenését megelőző két év véget nem érő koncertezéssel telt. A Kispál kitörni látszott underground státuszából, egyre inkább úgy tűnt új nemzedéki megmondóbanda van születőben. A saját maguk által felállított keretek azonban szűknek bizonyultak. A zenekar Vittay, és Dióssy leigazolásával öttagúra bővült. Már a felemásra sikeredett Sika, Kasza, Lécen is lehetett érezni, a csapat új soundot keres, az új album várakozáson felül bizonyítja ezt a tézist. Az Ül a magyar könnyűzene kacsacsőrű emlőse. Sosem hallott effektek, torzított ének, túlgondolt kifejtetlen dalstruktúrák, megfejthetetlen szövegek jellemzik az albumot. A témák az elmúlás, a belső démonűzés, a túlvilági lét, és egyéb nagy kérdések köré szerveződnek. Lovasi már az elején elbizonytalanít minket, a programozott alapokon megszólaló címadó dalban, Saját Magunk cseréjén töprenghetünk. Kik is vagyunk mi? Aztán egy klasszikus húzós kispál dal - Űrrock és a szokásos téma, mi lenne ha elhúznánk innen, mondjuk egy másik bolygóra... És innen nincs megállás egymás után jönnek a furcsábbnál furcsább dalok, az arabos középrésszel megtoldott Gyónás, a létünk - egzisztenciánk bizonytalanságát ecsetelő punkos Meghatás, az élet és az elmúlás közhelyes kérdéseit feszegető belassult Presszó Rock, vagy éppen a new waves lüktetésű táncos Szociodisco. Az album második fele kissé leül. A "Harmatoslábú" radioheades fuldoklása még megbocsátható, az "Adok egy Kulcsot", a "Vadász és a Nyuszik", vagy épp a "Lekvár" barkácspopja azonban lemaradhatott volna. A végére azért jut még néhány emlékezetesebb próbálkozás, a mániákusan körbejáró akkordra épülő "Dal Teázáshoz", a legjobb kispálos hagyományokat követő "Modellezés Almával", az Ágy Asztal Tv-t idéző egyszálgitáros "Apa Anya és a Kígyó", vagy épp a törtritmusokkal dolgozó Tegyetek el Befőttet. Vége. Nem maradt más. Lovasi búcsúzik, jó éjt kíván (Dal Elalváshoz) és elringatnak a nagyvizek...Furcsa album az Ül annyi szent. A kevesebb több lett volna! Jellemző, hogy a lemez legjobb dala az ősidőkből előbányászott bonus trackként szereplő Jelvény Nélkül.





Bálnák Ki A Partra!

A Bálna Földünk természetes vizeinek legnagyobb emlős állta. Az átlagos példányokból legalább 25 elefánt telne ki. De mi köze a Borzhoz? ’97 óta tudjuk - nagyon is sok.

Egy évvel az „Ül” megjelenése után a Kispál kilábalni látszott az általános bizonytalanságból. A friss munkát újra a jól megszokott ismerős sound uralja. A dobos poszton (Brautigam ment Tóth (Csülök) Zoltán jött) történt változás jót tett a lemez hangzásának. Szögezzük le, Brautigam kiváló dobos volt, éveken át precízen, megbízhatóan hozta a beatet, Csülök személyében azonban zenész került a szerelés mögé. Az album visszaadta a csapat önbizalmát. Lovasi kiváló szövegeket hozott össze, nem beszélve arról, hogy az első három lemezen hallható zseniális basszustémák is visszaköszönnek az új dalokban. Rögtön az első felvétel talál. A kissé távol keleties ízekkel megspékelt „0 óra 2 perc” az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb kispál slágere. Lovasi új jelszót ad ki: „Akik élnek, azok délnek mennek…” és milyen igaza van… Az album él, ennél élőbb talán nem is lehetne. Minden számról süt, hogy nem sokat agyaltak érzeték, felvették. A new waves lüktetésű „Homlokom Hozzád Nyomom” a középiskolások kedvenc kvázi slágere, a 60-as évek hangszerelésével operáló egyértelmű Number 1 „Emese” vagy éppen a punkosan beindult, falkakórussal megtoldott„A Magyarság Tengerérzése” mellett szépen megférnek a csendesebb darabok. Ott van mindjárt a vonósokkal megerősített merengősre vett „Keringő” vagy épp a remek basszustémára épített nosztalgikus „Nyár Volt S Blúzát A Szél…”. Az album egyik legerősebb felvétele a torzított énekkel megszólaló Dióssy hibátlan billentyűsjátékával színesített „Házibuli Debrecenben”, de az apokalipszis Lovasi féle metódusát boncolgató, a Nirvana – „Smells Like Teen Spiritjére” - hajazó középrésszel megtoldott „Disznók Tánca” is nagyon rendben van. A lemez utolsó harmadára is jut néhány kiváló szám. Az egyszál basszusgitáros Pixiesen beinduló „Pistike” vagy épp a zűrös sodró „Kifordul Belsők Közt” még felejthető darabok. A József Attila sorait citáló, Csülök kiváló dobjátékával megtámogatott, elszállt „Az Égbolt Zár”, vagy a csilingelő gitárhangokkal indító, bedurvulós „Minden Száj Nyitva Áll” azonban mindenképp a legeltaláltabb kispál felvételek közé tartoznak. Bár a „Bálnák Ki A Partra!” az ultrasikeres „Csinibaba” árnyékában jelent meg, végül mégis ez az album lett a késő 90-es évek hazai popéletének egyik legfontosabb vonatkoztatási pontja.







Bandi A Hegyről

Tizenkét év a rock n rollban nem kevés idő! Zenekarban eltölteni ennyi évet felér egy házassággal! Lovasi tíz albummal a háta mögött úgy gondolta, érdemes kipróbálni magát szólóban is.

A 2001-ben rögzített album eklekticizmusát tekintve leginkább a Holdfényexpressz világához húz, de ennyire azért nem egyszerű a képlet. Számos a közreműködők sora. Szinte dalban ott a Lecsóval kiegészült Kispál teljes legénysége, itt van a Csík Együttes hegedűse Szabó Attila, a Téka bőgőse Havasréti Pál, és Szandai Mátyás, a Dresch–ből. A fúvóskórusokért Ágoston Béla, a pozanszólóért Gőz László felel. További vállalkozók a quimbys Kiss Tibi és Varga Líviusz. A Lovasi féle arcátlanságok közöl is figyelemreméltó az albumindító kvázi albumzáró csajozós „Búcsúzó Nap” minimálbeatje, a balkáni hangulatokat megidéző „Mire megtanultam” vagy a quimbys, latinos hangulatú „Vedd fel a szép ruhád”. Az album egyik legviccesebb száma, a Cseh Tamás féle trubadúrdalnok feelinggel dialogizáló hegedűs, népzene ihlettetségű „Apa övének a csatja”. A középtempós némileg Kinkses ízekkel operáló „Mára már”, és a jazzes fúvósbetéttel megtámogatott réveteg „Csend meg a zaj” után programozott alapokon szólal meg a hiperkarmásra fazonírozott rappes „Jó Voltam Eddig”. A felvétel nem csak az albumon, de Lovasi egész életművének kiemelkedő darabja. Eszencia. A szövegmondásban ezúttal Líviusz segít. A rímek pontosak, hangsúlyok a helyükön…”…csak a dob, meg basszus zakatol a füleiben”. A „Csinálj teát” radioheades hangulata, és a „Napos barackos” kispálos alapbeatet nyújtó három perce a lemez két gyengébb megnyilvánulása, de az album végén ismét három kitűnő felvétel kap helyet. A valceres, a középrészben grungeosan beinduló „Mennyország”, az akusztikus gitáros, programozott alapokon megszólaló „Itt van az életem” és a koncertkedvenc Pataki Attilának ajánlott „Aki szeretne visszajönni”. Lovasi a tőle megszokott iróniával szólítja meg kortársait „Számítás megtalálva, ellenfél nincs komoly, nincsen tét igazából, talán ha elkárhozol…” a fricska persze ezúttal is a végére jut "Jaj, nemzedékem, olyan jó, hogy boldogulni látlak…sikerüljön minden mint a Pataki Attilának". Más frontemberek izzadságszagú erőlködéseivel szemben Lovasi albuma ihletett, szimpatikus és nem utolsó sorban rengeteg zenei ötletet hordozó honi alapmű. A polcon Révész és Presser szólómunkái mellett a helye.







Velőrózsák

„Kapcsolj le mindent” – énekli Lovasi az új album nyitószámának első sorában, ekkor még nem értjük miért. A „Holdfényexpressz” sokszínűségével szemben, az ezredfordulóra időzített új lemez sokkal letisztultabb, nyugodtabb, már – már szofisztikus hangulatúra sikeredett anyag. A felvételek nagy részét középtempós darabok teszik ki. Nincsenek szélső értékek, kevés az igazán húzós megfejtés. A 70-es évek hangzás és érzésvilágát megidéző „Velőrózsák” erényei között elsősorban Dióssy bravúros billentyűs értekezéseit, és Bernhard Hahn produceri munkáját érdemes kiemelni. Lovasi a 90-es évek közepén, a „Volumeben” egyszer már tematizálta a világvégét. Kétezerben ez kihagyhatatlan. A „Ha Ez A Vég” beindult húzós party new wave idézete a szónikus apokalipszis új regisztereit szólaltatja meg. A pszichedelikus „Vér és Bél” egyértelmű Radiohead hatást mutat. Ez utóbbi egyébként a Kispál eddigi életművének legelszálltabb próbálkozása, a közélet (Szappanoperák) a szakrális szellemi sík, és a Freudi álomfejtés pszichológiájának közös nevezőre hozására. Lovasi az album készítése közben nyilván „apokaliptikus autós” korszakát élhette. A „Velőrózsák” felvételeinek nagy részében megtalálható a motívum. „Az autóm és én vagyunk az utolsó hősei a világnak” énekli az „Autóm és Én I.” zaklatott Bowiet idéző, Dióssy vicces keleties szólójával megtoldott világvége látomásában, hogy aztán a „Hullámtanulmány” ringató keringőjére lassan megadhassuk magunkat az életnek. Mindenképpen a sikerültebb felvételek közé tartozik, a klasszikus kispál vonalat hozó reménytelenségről, sorszerűségről éneklő „Mialatt Az Ég” vagy a policeos - reggaes témákat hozó „Kicsit Hadd”. A lemez képzeletbeli „B” oldalán mérnöki pontossággal követik egymást a felejthetőbb próbálkozások (Nincs Nagy Baj, Fogás Volt Temérdek) és az emlékezetesebb darabok (ilyenek az album titkos befutójának választott retrohangulatú „Még Egyszer”, vagy a „Kicsi Csillag” gitárfelvezetését idéző, latinos, sztorizgató „Az Emberek Megértik”). A „Velőrózsák” legkiemelkedőbb száma, azonban kétségtelenül az album végére hagyott emlékezős, a szentimentalizmust, az ön és köziróniát egyaránt felvállaló belassult „Hang És Fény”. A basszus végig néhány hangot ismételget a visszafogott grooveok felett, Kispál lebegtetett gitárhangjai nagyon rendben vannak, Dióssy pedig a háttérben szinte észrevétlenül teszi a dolgát, és a hozza finomabbnál finomabb trip – hopos effekteket. Telitalálat. "Ist der jemand da drauben?" – „Van valaki odabent?” – teszi fel „A Fal” klasszikus pink floydi kérdést (Is There Anybody In There?) Bernhard Hahn producer a lemezzáró „Autóm És Én II.”-ben. A válasz csakis igen lehet.





Turisták Bárhol

It’s only rock n roll, but I like it! (Ez csak rock n roll, de nekem tetszik) énekelte Mick Jagger valamikor a 70-es évek közepén. A Kispál majd 30 év múlva bebizonyította, az igazán találó megfejtések mindig időszerűek. A 2003-ban megjelent „Turisták Bárhol”, a „Bálnák” óta a legerősebb, legegységesebb anyag. Üresjárat szinte alig akad. A csapat talán soha nem szólt ennyire összeszedetten, ennyire ütősen. Úgy tűnik az emlékezetesebb Kispál albumoknak mindig doboscsere az ára. A felvételeken, a távozó Tóth Csülök Zoltán helyett, már az amerikai Michael Zwecker kezeli az ütőket. A bevezető „Nem Érdekel” – ben, és az album első harmadában elhangzó „Extra Lightban” még megengednek maguknak egy kis pszichedelikus elszállást, de aztán nincs megállás, visszatérnek a kispál féle riffelgetős kvázi – rock slágerek. Egy régi Miskolci buli kulisszáiba ágyazott, Tiszai Pu.-ban Lovasi újra – még mindig – szívesen ironizál a hazai „sztárok” bugyuta parasztvakító megnyilatkozásain. Shobert Norbitól – Pataki Attiláig mindenki megkapja a magáét. A kissé modoros, brit indie vonalat erőltető „Etetés”-ben generációs problémákat feszeget. Munkahelyi miliő és rock n roll? – erre a felvetésre eddig nem nagyon volt példa a hazai popéletben. A lemez legsikerültebb tételei, a klasszikus tiniparát boncolgató, Bowie, Tin Machine-ját idéző, Dióssy billentyűjátékával támogatott, „Küldi A Megoldást”, a „Holdutazás” basszusfutamát citáló döngölős, zakatolós „Köszönöm, Köszönöm”, de ide tartozik, a torzított éneket bevető, ordítozós, némiképp a Therapy? hangzásvilágát megidéző „Menjél Messzebb” is. Lovasi kedvenc témája, az apokalipszis profán felfogása mellett, a modern média lélekrombolása újként jelenik meg. „Köszönöm Tv, hogy láttam, embereket, akiknek nálam, lárvaszerűbb az arca, és hát megvan akadva szívükben a groove”. Súlyos mondanivaló ez egy poplemezen. Az album innen megnyugszik kissé. A finom programozott alapokon megszólaló, gitározós „Csillag Vagy Fecske”, vagy az elmúlást új kontextusba állító fretless szerű basszussal operáló, jazzes „Tizenháromezredik” a legjobb Kispál számok értékeit hordozzák. Bár az előzőleg maxin megjelent, az Animás - Német Juci közreműködésével készült felszabadult, elektrósra vett „De Szeretnék” ellen nem lehet minőségi kifogásunk, mégis valahogy kilóg az album felvételei közül. A beates „Életigenlő Szám”, vagy a témájában, és hangszerelésében egyaránt az „Ágy Asztal Tv” korabeli Kispált idéző albumzáró „Nem Fáj” azonban nagyon rendben van. A „Turisták Bárhol”-lal a Kispál újra igazolta, a művészieskedő gesztusokat mellőző, minőségi popzenéhez ihlet, tehetség, és néhány alaphangszer pont elég.







Én, Szeretlek, Téged

Másfél évvel a „Turisták Bárhol” zúzós poszt punkja után egy kifejezetten csöndes ülős lemezzel tért vissza Kispál és a Borz. Az igényes, művészi borítóba álmondott album a zenekar legfelnőttebb, és talán legtöbb meglepetést hordozó munkája. A lemeznyitó a capella darab, a Csík János hangján megszólaló „Senki Nem Ért Semmit” egy régi tradicionális blues átirata. A torzított énekkel, foxtrott betéttel telepakolt „Egy Fiú Ágyában” az előző albumon szereplő Tiszai Pu. rokona. A régi kispálos megfejtéseket hordozó, lemezborítóra reflektáló „Csiga” az anyag egyik legmeghökkentőbb száma. A boldogságkereső sorok mögött kihallani a finom cinizmust „Hátradőlni csak Istennek ér” – énekli Lovasi. Az egyik legslágeresebb darab, a Lecsó által elővezetett fütyörészős, tábori gitározós „Vackolj Belém ”. A laza odakent basszussal indító, radioheadesre fazonírozott „WC-n Sírni” a nyitószámból visszaidézett sorokkal ad keretet a lemez első harmadának. Az egyszerű riffre épülő, de a középrészben brutalitásba váltó, józanság – téboly témakörét boncolgató „Gyógyüdülő” a lemez legfurcsább vállalkozása. Az el nem kezdett, végigélt kapcsolatokon merengő „Iszonyú Lassú” pszichedelikus lötyögése kiváló alapot nyújt a játékos beates „Gomolygó”–nak. Két felejthetőbb próbálkozás, a torzított valceres „Ugyanazokat ”és a rövid gitárbontogatós „Éjjel Álmomban” után ismét a húzósabb vonal erősödik. A táncos, „Van, Amikor Nem”-ben, nagy meglepetésre újra előkerül az „Ül” óta pihentetett kígyómotívum. Lovasi ismét a tévedhetetlen megmondóknak üzen „Jó pénzért majd mondd meg nekik, hogy jobb a világ a vártnál”. Az elszállt „Ippon Lite” után, előkerül egy új közönség kedvenc, az „Ágy Asztal Tv” megoldásait idéző „Kép Mindenkiről” a lemez slágeresebb felvételei közül való. A világ viselt dolgai fölött moralizáló szelíd „pararara” vokállal támogatott „Karácsony” után éles váltás a poszt punkos, new waves „Minden Rendben”. „Aki mikrofont használ, az mind hazudik” énekli Lovasi, ezt a fajta ön és közkritikát utoljára talán Menyhárt Jenő engedte meg magának a Szavazz Rám! című korszakos Európa Kiadó számban! Az albumzáró „Gumicsizmá”-ban, Lovasi egyfajta honi, Reality Showkon szocializálódott Leonardo Di Caprióként merül el a vértengerben, miközben gumicsizmák gázolnak át a sáros véren, a zenekar pedig végig kitart… A stílusgyakorlatnak is beillő anyagnak, eklektikus hangzásvilága ellenére is a legjobb Kispál lemezek között a helye.