A tizenöt-éves évforduló lecsengése után végre itt az új Kispál-lemez. Azt hiszem sokan várták már kíváncsian mit tartogat a zenekar az eufórikus hangulatú jubileumi koncertek után. Nos, az "újkori" Kispál lemezek esetén (ez a korszak nálam a Bálnákkal kezdődik), ha első hallgatás után nem érzem azt, hogy bámm, ez most kurva jó lett, akkor hajlamos vagyok fanyalogni. Ez az érzés a Holdfényexpressz után most ismét hatalmába kerített (a Velőrózsákat nagyon könnyen befogadtam), ám mint ahogy akkor is, első benyomásaimat feledve minden egyes hallgatás után felfedeztem egy újabb és újabb számot, míg végül azon vettem észre magam, hogy már a Bálnákhoz kezdem hasonlítani, nálam ugyanis ez az újkori Kispál etalon. Akkor most menjünk szépen sorjában, s nézzük mit is tartogat nekünk a Turisták Bárhol! A Nem érdekel című nyitó opusz első két sora ("Mennyi mindent megoldottam/mégis itt ülök egy nagy rakás szaron) kissé meglepő kezdés, remélem a "kő" rajongók nem fognak eret vágni magukon ennek hallatán. A folytatásban miskolci ember révén megdobbant a szívem, hiszen a Tiszai Pu. révén a cívis város után (Házibuli Debrecenben a Bálnák nagylemezen) mi is a Kispál életmű részévé váltunk! Maga a dal egy miskolci haknit elmesélő "kórkép", amely szokásos Lovasi-féle iróniájával remekül jellemzi a pléjbek, valamint az Aradszky- és Komár-féle lepedőakrobaták (ahány fellépés annyi nô) által uralt hazai viszonyokat. Az Etetés és a Küldi a megoldást korántsem beetetés, hanem egy lendületesebb blokk, mindkettő ízig vérig igazi Kispál nóta, "valszeg" a koncerteken nagy sikerük lesz. Majd jön egy kis Extra light, mely mintha a Bandi a hegyről vonulatot követné. Az utolsó agy és a Menjél messzebb szerintem azok a dalok, melyek legjobban mutatják, hogy a zenekar ezen a lemezen leginkább saját maga örömére játszott és nem akarnak senkinek megfelelni (bár ez eddig sem volt rájuk jellemző). A Köszönöm, köszönöm Michael Zwecker, az újdonsült amerikai származású dobos szerint egyszerű, igazi rock szám, s ezen nem is lehet vitatkozni, amúgy is szimpatikus (meg töri tanár) a srác, úgyhogy hajlok rá, hogy akármit mond, csak helyeselni tudok. A sorban következő Csillag vagy fecske és az azt követő A tizenháromezredik révén ismét a Bandi féle életérzésből kapunk ízelítőt, majd jön a Nagyon szerelmes lányok EP-ről már ismert De szeretnék Németh Juci közreműködésével, amit az Életigenlő szám követ. Akik esetleg az elején a pengét keresték, azok itt most biztos jobb kedvre derülnek a fülbemászó dallam hallatán. A tizedik nagylemez (a Happy Borzday-t is beleértve) végül a legutóbbi Jancsó-filmből már ismert Nem fáj-jal zárul. Mindehhez párosul a szerintem eddigi legjobb borító-dizájn (újságpapírba öltöztek a srácok), illetve a belső borítón a címhez tartozó versike, amit Lovasi egyik éjszaka álmodott. Mit is mondhatnék még ezután? "Üdvözöllek babám a sűrűjében!"