Itt van végre a jó idő, meg a Kispál és a Borz (a többszöri dátummódosítás után már nagyon) esedékes nagylemeze. Ráadásul nem csak esedékes, de kurva jó is, írnám este 11 után, addig meg legyen, mondjuk nagyszerű, remek, 12 éveseknek csak nagykorú felügyeletével, sárga ködben-karikában.. Több tavasz, több szex, több gól - mi kell még a megszokott értékek mellé? A legszebb az egészben, hogy a Turisták Bárhol úgy tud elsöprő jókedvet és erős életigenlést kiváltani, hogy közben talán a legsúlyosabb, legborultabb Kispál-lemez, szövegileg, hangzásilag egyaránt. A nulladik, akarom mondani zéró, na, szóval az első dal, a Nem érdekel, a harmóniáiban az előző lemez Vér és bél című opuszát idéző csendes darab, aztán hoppá, a mindent elsöprő, lendületes Tiszai pu. következik, egy igazi tavaszi sláger, tessék kispolszkik, meg dzsipek ablakából kajakra bömböltetni kifele, jó? (A miskolci emlékeket citáló dalban ismét feltűnik Pataki Attila jó öreg szelleme: "Álmodtam egy világot magamnak, mert muszáj" tartja az egyik sor, s mit tegyünk, ha egyszer itt tényleg jobb, ha álmodik az ember?) A húzós ?-s néhol zúzós - darabokkal teletöltött lemez szinte minden dala akkorát üt, hogy a fal adja a másikat. A Köszönöm, köszönöm feldolgozásának engedélyéért a Therapy? könyörög, a brutális (és a Disznók tánca szintjét könnyedén hozó) Menjél messzebb pedig helyenként a 16 Horsepowert rántja a fejbe be, ami azért nem semmi. És akkor még nem mondtam az Etetést, az önélet-skicces Tizenháromezrediket, a tavaly őszi maxiról átmentett Nem fájt, és De szeretnéket, Németh Jucival, csak hogy legyen egy kis női hang is, táncritmusos oldásnak. Meg a többit sem, na, küldöm a megoldást, ha nem gond. Az pedig öt betű, emlős és Pinokkiót emészti, szóval bálna, vagyis Bálnák, ki a partra - a párhuzam könnyű, tavaszi megjelenés, új dobos, új lendület, az ördög erőteljes jelenléte a szövegekben: és lássuk be, 1997 óta a Turisták bárhol a legjobb Kispál-lemez. A szövegekben egyébként az ördög mellett talán a tévé jelenléte a leghangsúlyosabb (amely párosítás a "TV ügyvédje" című televíziós etűdre gondolva külön kis mosolyt csal elő), szóval valóságsó, meg elsötétített vonatok a képernyőn: benne van minden, ami mi vagyunk, meg a mi kis világunk. Főleg a hamu, mint égéstermék. Szó szerint szárnyakat kaptak a fiúk, mondanám, ha sportriporter lennék, de nem vagyok, úgyhogy maradjunk csak annyiban: kurva nagy gól, a kapus felett,

egyszerre mindkét felső sarokba. Dastardly