- Hogyhogy ilyen a népszerűségükhöz mérten kis klubban lépnek fel ma este?
- Szerettünk volna itt játszani a klinikán, mert ahol eddig általában koncerteztünk Debrecenben, a belvárosban, mindenütt borzalmas volt az akusztika. Most akartuk egy olyan hangversenyt, ami végre jól szól; szerencsére sikerült az itteni szervezőkkel megállapodnunk.
- Milyen érzés színpadra lépni. Izgatja-e a közönség reakciója, érdekes-e még ez az egész?
- Vannak olyan koncertek, amelyeknek jóval nagyobb tétjük van, olyankor természetesen izgulok, bár sosem voltam lámpalázas típus. Jó előadást nyújtani mindig fontos. Engem sokkal jobban megvisel egy rossz fellépés, mint amennyire boldoggá tesz egy jó. Nem szeretek rossz koncerteket adni, ez egyfajta belső mérce. Örülök, ha jól működik a dolog, ha "átjön" az, amire a zenekar adott időszakban éppen képes. Reméljük, hogy az a mondandó, amit adni akarunk és tudunk, találkozik a közönség ízlésével, életérzésével. Konkrét üzenet persze nincsen; egyszerűen szeretem, ha egy koncertnek az elejétől a végéig íve van, elindul valahonnan, s elékezik valahová.
"Szeretem, ha egy koncertnek íve van..."
1999-01-05
Debrecen (HBN) Kispál és a Borz. Van, aki e nevet nem ismeri? Több mint tíz éve zenélnek, jó pár esztendeje vannak az élvonalban, s csak fanatikus rajongóik tudják, hányszor léptek fel Debrecenben.
Este nyolc óra, a "korai" időpont ellenére szokatlanul nagy a nyüzsgés a Klinika moziban, a zenekar ráérősen "áll be" a színpadon. Amikor leülünk, hogy pár szót váltsunk Lovasi András énekes, basszusgitárossal, még nem tudjuk: nemsokára eddigi legjobb debreceni koncertjüket adják majd.
|
Szerző: Hajdú-Bihari Napló -
|