Ideültem a számítógép elé, kecses mozdulattal fülemre helyeztem egy kölcsönkapott fejhallgatót vagy fülhallgatót, nem tudom eldönteni most, ebben a pillanatban, hogy melyik kifejezés a helyes, de nem is ez a lényeg. Ideültem, betoltam egy válogatás CD-t a lejátszóba, amin rajta van a Kispál és a Borz: Ha az életben című felvétele, amit igencsak régen hallottam. A zene megszólalása előtt küszködtem rendesen, hogy mit írjak ide erre a néhány perce még tök üres fehér felületre, amikor elérkezett a dalban a klasszikus rész, miszerint: "....nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy, ők a farkunkra, azt, hogy de szép nagy...." Felragyogó szemekkel újságolom kedvenc tördelőmnek, Hubynak, hogy végre megvan, miről írok, idézem neki, arcára kiül a leírhatatlan döbbenet, majd elegánsan lefejeli a klaviatúrát, jelezvén, mennyire tetszik neki az ötlet. Elmagyarázom neki, hogy ez mennyire aktuális, közeleg a nyár, mindenki pörög, mint az állat, ez a szituáció bárkivel előfordulhat, biztos ki tudok hozni ebből az idézetből valami frappáns megfejtést, stb., stb.....
Aztán az idő elteltével azon kapom magam, hogy még mindig itt ülök a frappáns megfejtésen gondolkodván, de azt hiszem feladom, mert most kivételesen semmi extra nem jut eszembe. Bocs!
« vissza
cím nélkül
1999-09-05
Ideültem a számítógép elé, kecses mozdulattal fülemre helyeztem egy kölcsönkapott fejhallgatót vagy fülhallgatót, nem tudom eldönteni most, ebben a pillanatban, hogy melyik kifejezés a helyes, de nem is ez a lényeg. Ideültem, betoltam egy válogatás CD-t a lejátszóba, amin rajta van a Kispál és a Borz: Ha az életben című felvétele, amit igencsak régen hallottam.
Szerző: Pesti Est -
|