- Mennyire féltek a meg nem újulástól?

- Amikor lemezt csinálunk, akkor nem azon gondolkodunk, hogy mennyire kell megújulnunk, hanem , hogy a dalok, amelyeket írtunk a lehető legjobban legyenek feljátszva és rögzítve. Na persze ennek sosincs vége, mert minden lemezünket újra fel lehetne venni és javítani. De pont arról szól egy lemez, hogy valamilyen állapotukban rögzíti a dalokat. Csak utólag lehet ezen gondolkodni, hogy mennyire sikeült újjal előrukkolni.

- Saját részetekről és a lemezkiadó részéről sem érkeznek elvárások az új albumokkal kapcsolatban?

- Vannak bizonyos hangulatok és kitűzött hangzások, amiket el akarunk érni egy lemezzel kapcsolatban. Ezek viszonyítási pontként működnek, amikor a stúdióban vesszük fel az anyagot. Nem akarunk újabb klasszikus Kispál számokat írni, újabb Szőkített nőt, mert azt tudjuk, hogy hogy kell. Olyan jól úgysem sikerülne, amilyen eredetiben volt. A PolyGram részéről meg semmi elvárás nincs. Ők kapnak tőlünk egy demót. Általában annak örülnek. Aztán átadjuk a kész anyagot, annak is örülnek és ennyiben maradunk.. Na van a szerződésben egy végső pont, hogy ők azt mondhatják, hogy nem felel meg, amit leadtunk. De az meg nekik egy csomó pénzükbe kerül, ha újra csináltatják velünk.

- Az elvárás sem nyomaszt, amit egy ekkora rajongótábor támaszt veletek szemben?

- Olyan szempontból elég szerencsések vagyunk, hogy az első három lemez idején magunktól fejlődgettünk. Aztán a harmadik lemez, az Ágy, asztal, TV már egy egész kerek dolog lett. Azon megtalálható minden, ami addig a Kispál volt. A negyedik lemez lett az első, amin elhatároztuk, hogy tágítjuk az eddigieket. Ez azóta is kis lépésekkel tágul. Ezen a lemezen négy-őt olyan szám is van, ami nagyon más és ezért sokakban visszatetszést is fog kelteni. De erre nem figyelünk lemezkészítés közben. Én még jobban szerettem volna elrugaszkodni az eddigi dolgainktól, másik két-három dal erejéig. Csakhogy ennek nincsenek módszerei. Ezt vagy eltalálod vagy nem. Ezért a Holdfényexpresszen található két-három olyan dal is, amelyekben több van, mint amennyit rögzíteni sikerült, de nem találtuk azt a pontot, ahonnan másfelé kellene elindulni.

- Melyek ezek a számok?

- Például a hetedik dal (Csillagközi bál - H.B.). Az egyik első dal volt és sokat kínlódtunk vele. Csülök úgyis hívta egyszerűen, hogy a "szopós szám". Ez volt a fedőneve, mielőtt végleges címet kapott volna. Ebben a dalban sokkal több van, mint ami rögzítésre került. Ezzel vagyok a legkevésbé elégedett. Eleinte az első dalban (Én is azt szeretném -H.B.) is sokkal többet éreztem, de aztán így nem lett olyan rossz, hogy összekevertünk benne egy csomó mindent. Még vagy két szám van, amit máshogy vettem volna fel. Mondtam is a végén a többieknek, hogy csináltunk egy jó lemezt, akkor ne hagyjuk már, hogy maradjon rajta egy-két dal, ami nem működik. Aztán Jánosi Béla, aki a hangmérnök volt, azzal hessentette el a próbálkozásainkat - addigra már biztos nagyon unhatott bennünket - , hogy hosszú évek tapasztalata alapján nem szabad tökéletes lemezt csinálni, mert azután mindig feloszlik a zenekar. Ott aztán tényleg megijednek és feloszlanak. Úgyhogy ezért is kell hibákat hagyni a lemezen....

- Azért is feszegettem a megújulás kérdését, mert erre a lemezre vált állandó taggá két eddigi kisegítő zenészetek Dióssy D. Ákos és Vittay Ferenc. Ez sem a megújulás szándékát jelzi?

- Dióssy-val úgy fest a helyzet, hogy megbeszéltük, hogy a Kispál lesz az első számú zenekara. A Kimnowak-kal továbbra is zenél, a PUF-ban meg már úgysincs benne. Tehát amikor a Kispál koncertezik ő Kispál koncertre jön. Ezen kívül azt csinál, amit akar. Amit erővel és energiával bír.

- Akkor ez zeneileg semmi újdonságot nem jelent?

- Mostanra érett be szerintünk így a dolog. Persze rengeteg lehetőség van még ebben az ötös felállásban. Azért is volt szükség erre a bővítésre, mert nem tudtunk koncerteken megszólalni. Egyre több olyan szólamot írtunk az elmúlt időkben a Bálnákra és erre a lemezre, amit hárman nem tudtunk volna koncerten produkálni. Nincs annyi énekes. Nincs annyi gitár.

- A Szívrablás című számból kihallani vélem Cseh Tamást. Volt ő rátok valamilyen hatással?

- Erre a lemezre konkrétan nem, sokkal inkább a régebbi anyagainkra. Van olyan, hogy hallgatsz egy zenét és tíz év múlva jön ki a hatása. Az viszont tény, hogy én Bereményit tartom a legjobb magyar szövegírónak.

- A Szigeten felléptél a Tudósokkal. Honnan ered ez az együttműködés?

- Egy basszusgitárost akartak, így beszálltam egy koncert erejéig. Amúgy meg onnan ered az együttműködés, hogy valahol találkoztam a Deseő (Dezső?) Tónival. Mindkettőnknek megvannak a magunk konplexusai, két vidéki értelmiségi fiú Pesten. Ha-ha.... viccen kívül, összebarátkoztuk, megkértek, hogy majd a lemezen basszusgitározzak. Ilyen volt már annak idején is a Vidámparkkal, a Kinopuskinnal, akikkel együtt kezdtünk. Nem szoktunk, de ha az időbe belefér, akkor jó.

- Hogy viseli a szakma a sikerességeteket? Mekkora az irigység?

- Szemtől szembe ez nem jelenik meg. Ez igaz nem csak a zenében. De akár mi is eljárnánk bulizni más zenészekkel, akár nem, az irigység akkor is működne. Ráadásul, amit régen nem hittem el, de bebizonyosodott, hogy igaz Magyarországon egy műfajban egyszerre csak egy zenekar lehet sikeres. Sajnos ez tény, hogy hazánkban egy csomó együttes azért nem lehet sikeres, mert mi vagyunk. Ez nekem rossz. Tehát még alapja is lehet az irigységnek. De ha azokra a szakemberekre vagy sztárcsinálókra gondolsz, akik szeretik a zenekarokat jobban kézben tartani, ők dilettantizmussal és blöfföléssel vádolnak minket. Én meg őket leszarom....

- Volt-e már, hogy azt kívántad, hogy kevésbé lennétek sikeresek és népszerűek?

- Nem, nem emlékszem ilyenre. Két dolog van, amit hazánkban tapasztalni lehet. Egyrészt elég sznobok az emberek, ami a Kispál közönségére fokozottan igaz. Tehát, amit a szomszéd Pistike szeret, azt én nem szerethetem. Másrészt, mi nem is viselkedhetünk úgy, mintha sztárok lennénk. Ráadásul nő az életkori szakadék közöttünk. Mi most 30 évesek vagyunk, a rajongóink pedig javarészt 16-17 évesek. Ezért tapasztalhatjuk még mindig az "Ákos-féle bálványimádást" nem tudom mindenkinek elmagyarázni, hogy szerintünk mennyire nem erről szól és nem is tudok vele mit kezdeni.

- Ezt a sznobságot örülök, hogy mondod, mert számomra is meglepő volt azok inkoka, akiknek már nem tetszett az idei Sziget. Tudom, hogy rajongók is kritizáltak titeket!

- Ez ilyen hülye magyar fanyalgás. Akinek nem tetszik így a sziget az, csináljon jobbat. És ne mondják, hogy annak idején milyen jó volt. Én voltam öt évvel ezelőtt is: nem volt jobb! Talán a sör ízlett jobban egy-két éve.... nem kell itt fikázni, hogy Pepsi Sziget lett. El kellett dönteni, hogy életben tud-e maradni ez a műfaj Pepsi vagy egyéb ilyen butik nélkül. Rájött mindenki, hogy nem tud. De akkor utána nem kell úgy csinálni, mintha ez milyen kényelmetlen lenne. Tudod ez vicces, hogy csináljunk úgy, mintha kurvára nem lenne szükségünk senkire, nem kell nekünk pénz semmire, de legyenek olcsók a jegyek, legyünk iszonyú függetlenek, igényesek stb. Ez egy tipikus magyar jelenség. Még Sebők János írta annak idején a nyolcvanas években, hogy a pénz tönkreteszi a rockzenét. Ez egy marxista közgazdasági tévedés. A magyar könnyűzenében annyi pénz van, hogy mi lehet belőle élni, de annyi már nincs, hogy igényesebb videoklipeket forgassunk, hogy törődjünk azzal, hogy hogyan szólnak a koncertek. Ez ránk nem feltétlen igaz, mert például mi saját technikával megyünk mindenhová, ami óriási luxus. De a legtöbb zenekar eben a megélhetési taposómalomban hajt. Úgyhogy nem a pénz teszi töinkre a rockzenét, hanem annak hiánya.