Balassagyarmat példamutató város: jelentős sztrapacskakészlettel rendelkezik, karnyújtásnyira folyik a szlovák sör, és ha a művházban Kispál-koncertet rendeznek, ott a népessége is összeírható. Március 18-án magam sem bírtam ellenállni: izgatott, hogy az én zenekaromnak mi köze a (megjelenés előtt álló) Kispál ramix albumhoz, aztán így tovább, így tovább - bővebben majd április 1-jén, az Almássy tér "csöndesülős" koncertjén.



Mancs: Meglepett engem ez a lemez, korábban nem nagyon bírtátok a technós dolgokat.

Lovasi András: Erdélyi Péter a Vidámpark zenekarban trombitás, onnan ismerem. Ő erőltette ezeket a remixeket, mi elég sokat húzódoztunk. Aztán júniusban mutatott a saját kísérleteiből, elég jók voltak, és azt mondta, garantálja, hogy klasszikus techno nem kerül rá. Eleve olyan elektronikus kütyülőket és DJ-ket kérne el, akik nem a kommersz elektronikus tánczenét művelik. Így végül belementünk; persze, próbáljuk meg. A DJ-k válogattak maguknak a számokból, amelyik nem volt több sávon, azt feljátszottuk újra a próbahelyünkön. Innentől még egy év kellett, hogy szép lassan megismerjünk ötöt-hatot, aztán a Péter bekeményített, mindenkinek időre le kellett adnia a magáét, mi pedig a Dióssyval végighallgattuk, amit begyűjtött. A pécsi srácoknak (Casio Samples) meg a kecskemétieknek én szóltam. Végig hangsúlyoztuk, hogy ez nem Kispál-lemez, nem a mi alkotásunk, ezt minden reklámban fel kell tüntetni. Sőt szerintem azok a legjobb számai, amelyek teljesen elrugaszkodtak az eredetitől. De mindenképpen izgalmas, hogy mit jelent azoknak az embereknek, akiket a Kispál-közönség nem ismer.

Mancs: Egyébként az, hogy mostanában kevésbé divatosak a gitárzenék, mekkora kihívás?

Kispál András: Kihívás, persze; az új lemezt másképp is rakjuk össze, mint eddig, majd meghallod. A ritmus és a billentyű az előtérbe került, én meg kissé hátravonultam, illetve vettem egy szovjettorzítót, ami mindent megváltoztat. Végighallgattam a régi anyagokat, mert ugye frissítettünk a műsoron, és azokra a számokra, amelyeket évek óta nem játszottunk, már nem emlékeztem. Megpróbáltam leszedni, de olyan iszonyú hangavar volt a gitárok között, hogy nem tudtam. Ekkor jöttem rá, hogy olyan zenét kell írni, amit ha előszedek, szépen le tudom írni a magnóról. Mit kínlódjak?

Lovasi András: Mindent feldolgoztunk, és egy csomó olyan számot játszunk, ami így sokkal jobb. Az Ülön sok olyan jó szöveg van, ami iszonyú szarul lett megcsinálva, de most, hogy átírtuk, működik a koncerteken. Kiderült, hogy mennyi mindent elszartunk. Nem biztos, hogy jobb szerzők lettünk, de már sokkal jobb hatásfokkal meg tudjuk valósítani, ami a fejünkben van.

Kispál András: Ebben az országban senki nem tanítja a rockzenében a hangszerelést, a stúdiózást, magadnak kell rájönnöd. Folyamatosan próbáljuk magunkat képezni; elég szerencsétlen dolog, hogy valaki a hetedik lemeze után döbben rá: ha betartasz bizonyos szabályokat, attól nem rosszabb, hanem tisztább, értehetőbb lesz a zenéd.

Lovasi András: Az új lemez majd szeptember-október körül jelenik meg, tavaly január óta írjuk. Ősztől állandóan próbálunk, ennyire még soha nem jártunk körbe egyetlen számot, soha nem dolgoztunk még ennyit egy lemezen. Valójában most jöttem rá, hogy az egészben az a legjobb, amikor még nincs kész.

Mancs: Mi lesz a tinglitanglikkal? Azokhoz nagyon ragaszkodott a kiadótok.

Lovasi András: Ez is egy részünk. Én mindig irigyeltem a Radiohead zenekart, amiért fel tud rakni tíz súlyos és szép számot egy lemezre. Mi mindig írunk egy-két olyan dalt, ami ilyen vidám, idióta, aztán sajnáljuk kirakni, mert olyan jó.

Dióssy Ákos: Most is lesznek gyorsabb, táncos dalok, de nem az egyenes akkordmenetű, tinglitanglis Emese-vonal.

Kispál András: Lassabb és súlyosabb lemez lesz, szovjettorzítót vettem.

Mancs: Jancsó- és Grunwalsky-filmekben (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten és Anyád! A szúnyogok, illetve Kicsi, de nagyon erős - a szerk.) hallani a zenekart. Tudom, hogy ezekből a filmzenékből is összeállt egy album, és hogy az Universal nem tartja időszerűnek a megjelentetését. Mi lesz a sorsa?

Lovasi András: Ezek a számok részben feldolgozások, új hangszereléssel, új versszakokkal. De írtunk a filmekhez öt-hat új dalt is, melyekből egy-kettő az őszi lemezre kerül, a többi nem. Úgy lenne kerek, ha ez a nyolc-tíz szám egymás mellett - és a filmből megőrzött képekkel együtt - alkothatna egységet. A Mennyország című dalt játsszuk a koncerteken, mégsem kerül most a lemezre, mert az a filmes lemezen kellene hogy legyen. Nem tudom, mennyire tartozik a tárgyhoz, de fogtam egy négy és fél kilós csukát.

Beállás

Közben Kispál András a következő viccet ajánlotta figyelmembe: Két kurva beszélget december elején. - Te mit kérsz a télapótól? - kérdezi az egyik. - Csak annyit, mint a többi kuncsaftól.

Aztán kicsit visszavonultuk egy panzióba, ahol Koko kiütött egy szerencsétlen mexikói alakot, kávét kértünk hozzá, és hamarosan egészen odavoltam. Ennyire drasztikusnak még soha nem hallottam a zenekart. A Kispál szovjet torzítója, plusz a Dióssy szempleres effektjei, egyfelől. Másrészt meg, hogy mindent feldolgoztak, ahogy előbb a Lovasi mondta. És innentől egyre ment, hogy hány éves számok kerültek elő, itt most nem játszott a múlt idő, ez a program éppoly friss volt, mint amilyen zúzós.

Hát így - folytatnám, de inkább jeleznem kell: ehhez képest az Almássy téren (majd) semmi durvulás, hanem szép csöndesen, közben ülés, a visszafogott és szívszorítósabb darabok. Felnőttség és keserűség, elegáns harmóniák, ilyenkor beszáll a Lecsó is.

Míg a másik teremben a ramixelő DJ-k - a plakátnál én sem tudok többet: Neo, Jansky, Blackman, The Casio Samples, Keyser and Shuriken. Bizonyára a lemez is kapható lesz már. Időközben beszéltem a producer Erdélyi Péterrel: arra törekedett, hogy a hagyományos Kispál-tábor és az undergruond technohívek metszéspontját lője be. Én úgy hallom, inkább az utóbbiaknak kedvez az anyag, de elfogult és konzervatív vagyok. Így ebből a hetven percből, ebből a tizennégy remixből számomra most azok az emlékezetesebbek, amelyekből a Kispál-levegő is kiszippantható: a Pseudo Sistemé (Ziggy 2000 dub) és a Keyser and Shurikené (Mi már délelőtt) ilyen. De még nekirugaszkodom.