Az ifjabb nemzedéket meglehetõsen hûvösen hagyják a nagy õszi-tavaszi párizsi vagy milánói bemutatók újdonságai. Valami mást akarnak. A szülõ pedig, különösen neves napok ajándékgyûjtögetõs heteiben szívesen venne valami menõt szeme fényének, hiszen a hétköznapokon erre ritkán adódik keret. Elindul tehát az üzletsoron, nézi a kínálatot, és valami nagyon tetszetõsre le is csap. Ha szerencséje van, beletrafált, de sajnos többnyire nem...

Felkészültebb anyukák elõször alaposan szemügyre veszik gyermekük halomnyi holmijából azt a három darabot, amit az hajlandó magára ölteni, és az alábbi kis bédekker segítségével már könnyûszerrel kikereshetik a hõn áhított meglepetéseket.

Legfeltûnõbb, és legkönnyebben azonosítható a technocyber rajongó. Kazettás polcán ennek megfelelõen a rave, a dance, a house, az acid house stílusban készült hanghordozók sorakoznak, mint például a Scotter, a Kozmix, a Mr President és a különféle DJ-k remek mixei. Ehhez illõ a ruhatára is, plasztikanyagok, neonszínek, szûk cuccok, esetleg egy kis pasztell árnyalatú mûszõrme, bakancs, vagy lányoknál irdatlan vastag talpú cipõ. Ha az egész hátterét, jelentéstartalmát nézzük, a technóra, az elidegenítõ effektusok egész özöne jellemzõ. A zene monoton, nincs jelentõsebb mondanivalója, a partikon egyedül táncolnak, ha lehet napszemüveg takarásában, nem kommunikálnak egymással, mintha mindenkit külön-külön személyes kis burok venne körül. Lényeges a hangerõ, szinte rámásznak a hangfalakra. Igazából nem az együttesek dominálnak, hanem a lemezlovasok, nekik vannak rajongótáboraik. Mivel ez a legnépesebb irányzat, a biznisz óriási.

Ha a gyerek görkorizik, BMX-ezik, gördeszkázik, snowboardozik, akkor ennek megfelelõen sportos, de nagyon kényelmes ruhákat is választ. Neki például nem nagyon érdemes körömcipõt, vagy jópofa nyakkendõt venni, de esetleg egy Supermanes pólóval örökre le lehet kötelezni. Kedvelik a rapet, vagy az úgynevezett old schoolos zenéért vannak oda, náluk például a Dog Eat Dog, a Cypress Hill, az Onyx, a H-Blockx CD-i megbecsült helyen állnak. Kapucnis mackófelsõjük lehet bordó vagy sötétkék, bõ szárú nadráguk lelógó aljú vagy mély ülepû, jöhet a baseball-sapka is.

Ha az ifjú feltûnõen érdeklõdik a nagyszülõk, dédszülõk ruhatára iránt, akkor minden valószínûség szerint egy újabb csoport tagja, akiket jobb híján, és kedvük ellenére kénytelenek vagyunk alternatívnak nevezni. Kispál és a Borzt hallgatnak, vagy Pálutcai Fiúkat, esetleg valami õsrégi nyolcvanas évek eleji Bizottságot, Európa kiadót, Sziámit, amibõl esetleg a maminak is van eldugva eredeti koncertfelvétele, melyet a narancssárga gombos MK 21-essel örökített meg annak idején. Számukra a régi bõrkabátok, hosszú, bõ fazonú ruhák, kinyúlt kötött-horgolt, akár térdig is érõ pulóverek, vastag barna-kék harisnyanadrágok, a szürke, a fekete, és a barna színek árnyalatai a nyerõk. Lányok esetében a fekete haj, szem, száj, köröm is elengedhetetlen. Az õ lázadásuk egy kicsit más, mint az elõzõ csoportoké, itt fontos a zene mondanivalója, a koncertek is szinte családias légkörben zajlanak.

A kemény zenék kedvelõi nagyon keménynek látszanak, pólóikon a Metallica, Sepultura, Panthera, Action feliratok világítanak a fekete háttér elõtt, esetleg koponyák, ilyesmi, lényeg az elrettentés. Ha lehet, nem árt egy kis tetkó sem, de mindenképpen hasznosak a különbözõ testékszerek. Ehhez a zenei bázishoz kapcsolható a motoros „feeling”, a bõrszerkó, a motoros bakancs.

Tizenéves informátoraim ezeken kívül számos apró csoportról is említést tettek, melyeket már csak a márkanév, vagy a kapucnis pulcsi színe különbözete meg egymástól. Törekvésük azonban azonos: más lenni, elkülönülni a többitõl. Divatberkekben járatos huszonévesek azonban azt tanácsolják, mindenki válassza ki a neki tetszõ részecskéket a különbözõ stílusokból, és ezeket kombinálja egymással. A hatás leírhatatlan lesz, a meghökkentés pedig maradéktalan. Hiszen elkülönülni annak sikerül a legjobban, akit nem tudnak egy csoportba sem beskatulyázni. Nem?